Általánosan:

Az élőhelyvesztés és alacsony költési siker a pályázat mindkét célfaja – a túzok (Otis tarda) és a kék vércse (Falco vespertinus) – számára kritikus veszélyeztető tényező. Költőállományuk nem egyenletesen oszlik meg a közép-európai régióban, hanem csupán néhány élőhelyre koncentrálódnak változatos populációméretekben. Így mindkét fajról elmondható, hogy európai populációjának stabilitása annál nagyobb, minél stabilabb kis populációk léteznek. Jelenlegi sérülékeny helyzetét fokozza, hogy az európai magpopuláció gyakorlatilag csak néhány régióban összpontosul. A viszonylag nagy távolságok miatt a rekolonizáció ezekről a területekről szinte lehetetlen. A fajmegőrzés és genetikai diverzitás megtartása érdekében nagyon fontos a lehető legtöbb életképes populáció létrehozása és fenntartása, amelyek egymással kapcsolatban állnak, vagy amelyek között összeköttetés alakulhat ki.

A populációk felszámolódásának egyik leggyakoribb oka azok elszigetelődése. A populáció fennmaradásának elengedhetetlen része a folyamatos utánpótlás. A költőpopuláció eltűnését követően a folyamat visszafordítása annál nehezebb, minél hosszabb ideig nem jelentkezik szaporulat. Egy viszonylag rövid, költéshiányos időszak is elég ahhoz, hogy egy-egy populáció végül teljesen eltűnjön.

A természetvédelmi törekvések hatékonyságához a legnagyobb figyelmet a természetes, illetve tradícionális költő- és táplálkozóhelyekre kell fordítani. Ennélfogva jelen pályázat mindkét célfaj eltűnésének megakadályozását és hosszú távú megerősödését tűzte ki célul a szlovák-magyar-osztrák határtérségben, amely közép-európai költőterületük nyugati határa is egyben.

Szlovákiában:

Az SKCHVU029 kódú “Sysľovské polia” különleges madárvédelmi terület, ahol költési időszakban mindig észleltek kék vércsét, 2019-ig az utolsó ismert költőhelyeként volt számon tartva az országban. 40 év után azonban a nagyszombati régióban is megfigyelték egy szoliter pár költését. Bár az SKCHVU029 hivatalos Natura 2000 adatlapján 5-20 kék vércse költőpár szerepel, a helyi populáció 2012-ben sikeres költés híján az összeomlás szélére került. 2020-ban 16 pár költését regisztrálták a korábbi adatokhoz képest aránylag alacsonyabb fiókaszámmal (2019-ben 73 fióka, míg 2020-ban 40 db-ra becsült fiókaszám).

A területen a túzok helyzete is hasonló. A hivatalos adatlapon 3-5 költő tyúk szerepel, ennek ellenére 2012 és 2016 között nincs ismert sikeres költés. 2018-ban 4 költési kísérletről van adat, melyek kimenetele ismeretlen. 2020-ban nem figyeltek meg költésbe kezdő egyedeket. Az SKCHVU029 különleges madárvédelmi terület az utolsó ismert helyszín, ahol rendszeresen figyelnek meg túzokot a költési időszakban Szlovákiában.

Az SKCHVU029 területének 95%-át jelenleg intenzív művelés jellemzi, amely növényvédőszerek használatával és műtrágya kijuttatással jár. Az intenzív vegyszerhasználat hatására több szélvédő erdősáv állapota is leromlott. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy mindkét célfaj egyre kevesebb zsákmányt talál a területen, valamint a költési feltételek is egyre kedvezőtlenebbek számukra. További problémát jelent a területen az illegálisan bejutó látogatók által okozott zavarás.

A 2020-as téli szinkronszámláláskor 450-500 túzok egyedet jegyeztek fel az osztrák-magyar-szlovák határtérségben, az egyedek többségét gyakran a szlovák oldalon megfigyelve.

Magyarországon:

A Mosoni-sík (HUFH10004) különleges madárvédelmi területen a gyepek aránya jelenleg nagyon alacsony, az ott költő 0-5 kék vércse így az intenzíven művelt szántókon próbál prédához jutni. Emiatt a költési siker is alacsony: 0-2 fióka fészekaljanként. A varjak üldözése következtében a természetes fészkelési lehetőségek is megszűntek.

A Mosoni-sík jelenleg az egyetlen ismert túzok élőhely a Kisalföldön. A Natura 2000 helyszínek kijelölésekor ez a terület a faj legfontosabb élőhelyeként lett része a HUFH10004 különleges madárvédelmi területnek. A stabil populáció megőrzéséhez a jövőben elengedhetetlen a megfelelő gyepgazdálkodás, valamint a faj számára alkalmas költő- és táplálkozóhelyek kialakítása.

A tájhasználat a Fertő tó (HUFH10001) különleges madárvédelmi területen is hasonló. Kék vércse hosszú időn keresztül nem költött a területen, megfigyelésük a vonulási időszakban viszont rendszeres volt. Az elmúlt 5 évben 1-8 pár észlelését rögzítették.

Megfelelő táplálkozóhelyek kialakításával és költőládák kihelyezésével támogatjuk a stabil költőállomány kialakulását.

A kék vércsék nyugati perempopulációja és a magyarországi magpopuláció közötti természetes konnektivitás a Sárvíz völgye (HUDI10005) és a Velencei-tó és Dinnyési-fertő (HUDI10007) különleges madárvédelmi területeken keresztül lehetséges. Sajnos a természetes fészkelőhelyek hiánya ezeken az élőhelyeken is korlátozza a rekolonizációs folyamatot. Bár a kék vércse nem szerepel e területek hivatalos Natura 2000 adatlapján, a Sárvíz völgyében 2016-tól rendszeresen regisztrálták a faj költési kísérleteit. A rekolonizációs folyamat eredményeként az utóbbi években megalakult egy kis, 5-8 páros költőpopuláció a területen.